A hátamon feküdtem a hűvös fűben, Nikolai hatalmas alakja mellettem, mindketten nehezen lélegeztünk. A torkom fájt ott, ahol a keze szorította, és éreztem a vékonyan csörgedező vért a nyakamon ejtett apró szúrt sebekből. De életben voltam. Visszaverekedte magát az átok szorításából. Ez volt az, ami számított. Elfordítottam a fejem, és láttam, hogy engem bámul, a szemei kísértetiesek voltak a borza