Igaza volt. A szavain, sőt a szemében égő éhségen túl is, az illata elárulta vonzalmának mélységét: a fenyő és a cédrus keveredett a vágy pézsmájával, melyet nem szennyezett be semmiféle megtévesztés.

„Te jössz” – mondtam, a fésülködőasztal melletti szék felé biccentve. „Ülj le. Aztán ki kell szednem ezeket a tűket, mielőtt álmomban belém állnának.”

Erre elmosolyodott, és odalépett, hogy leüljön a