Az őrök meghajoltak, ahogy elhaladtunk mellettük. Nem a protokoll merev, hivatalos mozdulata volt ez, hanem valami lazább, őszintébb – fejek biccentek, szemek találkoztak az enyémmel olyan melegséggel, amely korábban nem volt ott. Talán megkönnyebbülés. Vagy az a sajátos tisztelet, ami abból fakad, amikor az ember végignézi, ahogy a királynője kiszabadítja a királyát egy tömlöcből, puszta morgássa