A koronák kerültek le először. Az enyém egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében, amitől Nikolai szájának sarka abba a bizonyos mosolyba húzódott, az övé pedig azzal a gondos odafigyeléssel, amivel az ember olyasmihez nyúl, ami a súlyánál is többet kóstált politikai tőkében, és jelenleg csak fejfájást okoz neki. Letettük őket az ajtó melletti obszidiánpolcra – az ezüst és a kvarc megcsillantotta a pad