VICTOR

Az ablaknál álltam, zsebre dugott kézzel, és néztem, ahogy a nap belemerül az öbölbe. Egy régi épület állt odakint a távolban – üresen, elhagyatottan és elfeledve.

Kicsit, mint én mostanában.

Istenem, de szar kedvem volt. Egész héten így voltam vele. Ha nem szedem össze magam hamarosan, Clara akkor is kirángat ebből a letargiából, ha akarom, ha nem.

Valaki kopogott.

– Igen? – szóltam ki ané