Camilla gúnyos tekintete olyan volt, mint egy egyenesen Dante szívébe döfött tű. Fájt. A fájdalom oly éles volt, hogy az elméje tisztább lett tőle, mint valaha.

Camilla, aki láthatóan úgy vélte, hogy a gúnyolódás még nem elég, folytatta: "Kaelhez képest menthetetlenül ostoba vagy. Még jó, hogy akkor téged választottalak, hogy megtartsalak. Ha Kael lett volna az, nem lett volna ilyen könnyű eset."