Julian komoly arccal vitte a szobájába a zokogó Leót, és óvatosan az ágyra fektette. Leo könnyáztatta arca még mindig csillogott, amitől szánalomra méltó, mégis imádni való látványt nyújtott.

– Leo.

Leo apró vállai megereszkedtek, és panaszosan nyögte ki: – Apuci, a szép néni megmentett engem, és...

Julian leült mellé, elővett egy zsebkendőt, és gyengéden letörölte a könnyeket Leo arcáról. – Leo,