Harlan azonnal talpra ugrott, és megalázkodó szívélyességgel sietett Pierce elé.

– Végre megérkezett, Pierce úr! Kérem, foglaljon helyet!

Pierce összevont szemöldökkel, kertelés nélkül mordult rá:

– Csak nem zavarja, hogy elkéstem?

– Ó, dehogy, semmiképpen! Megtiszteltetés számomra, hogy jelenlétével tünteti ki az éttermemet. Hogy is merészelném bírálni? – Harlan ekkor tréfásan szájon legyintette