Könnyek gyűltek a szemébe, de erősen a szája szélébe harapott, nem hagyva, hogy kicsorduljanak. Remegő mosolyt erőltetve Gileshoz fordult, és így szólt: – Semmi baj… csak elvesztettem az egyensúlyomat. Semmi köze nem volt Rosalindhoz.

A mögöttük álló szobalány elsápadt a döbbenettől, és sietve előrelépett, hogy segítsen. Opheliának az ő támogatásával sikerült talpra állnia, ám ismét elvesztette az