Ő volt a fény, amely bevilágította az ifjúságát.

Rosalind szívét elöntötte a keserűség, ám ez hamar el is múlt, s átadta helyét a megkönnyebbülésnek.

Lágy, őszinte mosollyal fordult Eleanorhoz. – Ezek csak butaságok voltak, amiket ifjú s bohó fejjel követtem el. Most, hogy felnőttem, nem viselkedhetek többé úgy, mint egy szerelmes fruska. Különben is, Lucian sem olyan rossz választás...

– Valóban