Rosalind kísértetiesen nyugodt volt; olyannyira nyugodt, hogy Alistair szinte azt hitte, valaki másról beszél, nem önmagáról.

Az Alistair szemében tükröződő szánalom oly hevesre duzzadt, hogy egy sötét gondolatot ébresztett benne.

Azon tűnődött: „Mi lenne, ha egyszerűen elrejteném Rosalindot, s csupán a magamévá tenném?

Még ha gyűlöl is, még ha megvet is... ha mellettem marad, nekem már az is elég