Amikor Rosalind Helenához beszélt, a dühét fojtotta el magában. Haragjában mindig különösen nyugodtnak tűnt.

Ám a szemében mintha jégszilánkok csillantak volna. Egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy az ember ereiben megfagyjon a vér.

Mégsem Helena ellen irányult a haragja.

Helena mindig is félénk volt, és óvatosan lépdelt ebben a sötét titkokkal teli, rideg háztartásban. Rosalind sosem süllyed