Rosalind hangja nyugodt és közönyös volt, de a gúny a szemében olyan éles volt, mint a tű, amitől mindenkinek megváltozott az arckifejezése.

Különösen Opheliának. Az arca elsápadt. A könnyei már záporoztak a szeméből. Erősen a szájába harapott, mintha csak a sérelmeit próbálta volna elfojtani, az arca csupa kétségbeesés volt.

– Rosalindnak igaza van. Már régen el kellett volna mennem. – Amint befe