– Nem, nem akarom hallani. Csak menj el! – Mielőtt Rosalind válaszolhatott volna, Lucian hirtelen a paplan alá fúrta magát, a hangja tompán szűrődött ki. Lucian egy sebesült állatkölyökre hasonlított, aki vigaszra vágyott, mégis rettegett az elutasítástól.

Rosalind hangja megingathatatlan maradt. – Csak ezt ne feledd: te Lucian vagy, és függetlenül attól, hogy mi történik veled, én mindig szeretni