Eleanor kimért léptekkel lépett be, súlyosan a botjára támaszkodva.

Szeme megtelt gyengéd gyötrelemmel, ahogy Rosalindra nézett.

Eleanor láttán Rosalind szemébe könnyek szöktek, és végiggördültek az arcán.

Rosalind bárkinek hátat tudott volna fordítani, de Eleanornak soha.

– Nagymama. – Rosalind térdre rogyott, hangja elcsuklott a könnyektől. – Csalódást okoztam neked unokádként.

– Gyermekem, állj