Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Rosalind hevesen bólintott, a hangja el-elcsuklott a meghatottságtól. „Igen, nagymama... én vagyok az. Hazatértem.”

„Rosalind!” Eleanor feltápászkodott, szorosan magához ölelte Rosalindot, és csillapíthatatlan zokogásban tört ki.

Addig sírtak, míg arcukat el nem borították a könnyek.

Miután könnyei elapadtak, Eleanor mély szeretettel nézett Rosalindra, és egyre csak azt ismételgette: „Jól van. Mos