Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

„Rosalind...” – kapkodott levegő után Reginald, arca eltorzult a szörnyülködéstől, miközben kétségbeesett könyörgéssel teli szemmel nézett Rosalindra. – „A lányom vagy, mindennél jobban becsüllek! Hogyan is bánhatnék veled valaha így?”

Remegő kézzel Reginald néhány édességet húzott elő a ruhaujjából, arca a bánat maszkjává vált. – „Rosalind, emlékszem, mennyire szeretted az édességet. Mindezt neke