Oswald döbbenten meredt Lucianra, és a szemében nem látott mást, csak hideg közönyt és gyűlöletet.

A megdöbbenés egyetlen szempillantás alatt perzselő haragba csapott át.

Oswald hitetlenkedve gondolta: »Az apja vagyok! Hogy árulhatott el a saját fiam, ráadásul az igazság nevében?«

De most nem a vitatkozás ideje volt. Leopold parancsoló tekintete már Oswaldra szegeződött, levegőt sem hagyva neki.

–