„Tökéletes. Pontosan a kezemre játszik” – örvendezett magában Ophelia, miközben továbbra is fenntartotta könnyáztatta álarcát.

Ophelia arca a megtestesült szívfájdalom volt, tökélyre fejlesztve játszotta a szerepét. Belül azonban kárörvendő önelégültséggel töltekezett, látva, hogy terve kezd beérni.

Arcán patakokban folytak a könnyek, miközben a végtelenül kétségbeesett mártírt alakította Rosalind