Ophelia térdre rogyott Clarissa előtt, mit sem törődve a még gyógyulófélben lévő lábának fájdalmával. Makacsul bizonygatta: „Anyám, nem engedheted elmenni Alistairt! Még ha négykézláb kell is odamásznom, akkor is eljutok a birtokára – bármi áron!”

Patakzó könnyekkel küzdötte magát előre, sérült lábát maga után húzva indult az ajtó felé. A legidősebb szobalány sietve elébe állt, és sürgetően könyör