Épp amikor el akartam menni mellette, utánam szólt: – Serena, ráérsz később? Mi lenne, ha bekapnánk együtt valamit?

Visszafordultam, és mélyen a szemébe néztem. Ő ugyanolyan intenzitással állta a tekintetem.

Valószínűleg azt hitte, az én tekintetem az övét tükrözi, telve kibogozhatatlan vágyakozással. A valóságban csak azon tűnődtem, hogyan szabadulhatnék meg tőle. Elmosolyodtam, és megkérdeztem: