*A végén még annyit sem érek, mint egy kívülálló,* – gondolta Harper, miközben a vád puszta igazságtalansága marcangolta a lelkét. *Mindezen éveket azzal töltöttem, hogy a vérem, az izzadságom és a könnyeim utolsó cseppjét is abba öltem, hogy őt életben tartsam, és Tobyt végtelen szeretettel neveljem. És most azt mondja, hogy nem vagyok alkalmas anyának?*

A szeme égett, de elfojtotta az érzelmeit.