Amint Harper kilépett a pihenőszobából, egyenesen Vivianbe ütközött.

Vivian egy kávéscsészét tartott a kezében. Bár mosoly ült az arcán, az merevnek és kényszeredettnek tűnt. Azt mondta: "Hé, Harper. Micsoda véletlen."

Harper rá sem hederített Vivianre, egyszerűen kikerülte őt, és a csendet választotta a szóváltás helyett. De pont ez a csend volt az, ami egyenesen átdöfte Vivian törékeny büszkeség