A szobában Carter nyílt megvetéssel nézett Tobyra. Hangja tele volt gúnnyal. – Nézd már, ki sír még mindig úgy, mint egy csecsemő. A nagyfiúk nem ejtenek könnyeket, tudtad?

Toby tágra nyílt, hitetlenkedő szemekkel meredt Carterre. Nem ismert rá a fiú e hideg, fenyegető változatára.

Carter közelebb hajolt, hangja mély volt és vészjósló. – Ide figyelj, ez már az én házam. Jobb, ha viselkedsz, különb