Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Mire Roxana végre elhagyta a házat, a nap már magasabbra hágott. A levegő meleg volt, az utcák forgalmasak, tele azzal a fajta hétköznapi zajjal, amelynek el kellett volna nyomnia a fejében még mindig zsongó gondolatokat. De Declan hangja ott időzött – a reggeli hívásból származó mély, óvatos tónusa úgy ismétlődött, mint egy viszketés, amit nem tudott elvakarni.

Az ingerültség még mindig ott zsong