**Roxana lassan lépdelt lefelé a kastély ívelt kőlépcsőjén, egyik kezével a hideg korlátot súrolta, hogy egyensúlyban maradjon.**

**A feje lüktetett.**

**Tompa, szűnni nem akaró fájdalom pulzált a szeme mögött, elmosva a látása széleit, mintha maga a világ lágyult volna valami valószerűtlenné. Végtagjait a kelleténél nehezebbnek érezte – lehúzta az a kimerültség, amely mélyen a csontjaiba ivódott.