Declan a hegyi fennsík közepén állt az ezüstös holdfényben fürdő, nyílt égbolt alatt. A talaj széles, sík sziklákból és rövid hegyi fűből állt, mely az idők során természetes módon laposodott el, mintha magát a földet is simára koptatta volna a lycanok generációinak jelenléte. A levegő ritkább volt itt, és hidegebb; fenyő, kő és valami ősibb dolog illatát hordozta, ami a szent helyeken lengedezik.