Kaelia

Ha azt mondanám, hogy a szavai sokkhatásként értek, azzal még nagyon finoman fogalmaznék. Az üres szoba félhomályos, fojtogató árnyékában Vesperát bámultam. Vártam ennek a roppant beteges viccnek a csattanóját. Egy senki. Ez voltam én. Egykori falkám megfosztott a rangomtól, kitagadott, és az áruló, valamint a kóborló csúf bélyegét sütötte a homlokomra. Egy kóbor korcs voltam, aki maradékok