Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Kaelia
Danton kiment a teremből, én pedig az ujjaimmal babráltam, ahogy hallottam, amint köszönti a tömeget.
Nem ismertem mindenkit a teremben, és amúgy sem ez volt az az idő, amikor barátkozni kellett volna. Ideges voltam, és elkezdtem kételkedni benne, hogy jó döntés volt-e eljönni ide, ahelyett hogy az ágyamban aludnék.
„Tempest?” – próbáltam megszólítani a farkasomat. Az ilyen pillanatokban jó