Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Kaelia

Danton kiment a teremből, én pedig az ujjaimmal babráltam, ahogy hallottam, amint köszönti a tömeget.

Nem ismertem mindenkit a teremben, és amúgy sem ez volt az az idő, amikor barátkozni kellett volna. Ideges voltam, és elkezdtem kételkedni benne, hogy jó döntés volt-e eljönni ide, ahelyett hogy az ágyamban aludnék.

„Tempest?” – próbáltam megszólítani a farkasomat. Az ilyen pillanatokban jó