Kaelia

Másnap reggel az ágyamban találtam magam, lustálkodva. Nem is emlékeztem, mikor jöttem ide aludni. Talán Rhydian volt az, aki egyszerűen felkapott a karjaiba, és letett az ágyra.

Az emlék, ahogy a társának nevezett, és ahogy azokat a szép dolgokat mondta rólam, meg arról, mennyire félt, hogy elveszít, ismét pírba borította az arcom.

Miért pirultam el olyan sokat mostanában?

Elfojtottam egy