Rhydian

Kaelia volt a fény a sötétségben, a napsugár a komorságban. Szó szerint és átvitt értelemben is ő volt a horgony, amely megőrizte a józan eszemet és a földön tartott.

Nélküle már rég a feledés homályába vesztem volna, vagy engedtem volna a szörnyetegem testi ösztöneinek, és már régen megvadultam volna.

Nem sok dolog volt, amiért köszönetet mondhattam a Holdistennőnek, de ha neki köszönhett