Kaelia

A számhoz szorítottam a kezem, hogy elfojtsam a visítást, ami elhagyta volna az ajkamat. Úgy nézett ki, mint egy rothadó, olvadó hulla.

Nem csoda, hogy furcsa szaga volt. Vajon ez volt az oka annak, hogy soha nem fedte fel az arcát, vagy nem jött közelebb hozzám?

Tudat alatt hátraléptem egyet, miközben azt motyogta: "Én is megfizettem a háború árát. Embereket veszítettem, elvesztettem az én