Madeline

– Miért nem beszélsz vele egyszerűen? – mondtam, miközben bekapkodtam egy kis pattogatott kukoricát a számba. Egy magas, karcsú nőstény sárkány volt a szobámban. Gyönyörű volt, hosszú, csillogó világoskék hajjal, ami lilába hajlott, és egészen a térdéig ért. Rózsaszínes-lila szeme volt, de volt bennük valami szomorúság.

Neki kellett lennie a személyes szolgálómnak, az őrök pedig a szobám