Madeline

Felugrottam és az ajtóhoz rohantam, de egy másodpercen belül el is kapott. Rémülten néztem a társam anyjának izzó szemeibe. A karmai a bőrömbe mélyedtek, de nem annyira, hogy fájjon. Küzdöttem, hogy kiszabaduljak, de a szorítása olyan volt, mint egy ketrec. Hozzá voltam préselve, és esélyem sem volt a menekülésre.

Megszimatolta a fülem mögötti részt, mielőtt megharapta volna az arcomat. „