Madeline

A lámpa pirosra váltott, ő pedig megállt, és karmos ujjával a kormánykeréken kopogtatott.

„Még egy kicsit sem.” – mondta minden érzelem nélkül. „Ó basszus, elfelejtettem. Khm.” Most már aggódónak tűnt, és megköszörülte a torkát. „Nem vagyok szörnyeteg, mármint de, az vagyok, de… Az Istennő verje meg, tudod, mire gondolok, ugye?” Sárga, vörös peremű farkasszemeivel nézett rám. Mosolyogva