Kaelia szemszöge

A hideg reggeli köd a zord montanai hegyoldalra tapadt, ahogy parkolóállásba tettem viharvert terepjárómat. Ujjaim szorosan a kormánykerék köré fonódtak, a bőr felnyögött a szorításom alatt. Egy mély lélegzetet erőltettem a tüdőmbe, beszívva az éles őszi levegőt, hogy lecsillapítsam a hevesen verő pulzusomat. Vonásaimat abba az olvashatatlan kőmaszkba zártam, amelyet az elmúlt hat