Kaelia szemszöge

Mélyebben kucorodom a kedvenc karosszékembe, és figyelem, ahogy a naplemente borostyán és rózsa árnyalatú csíkokat fest a lakásom falaira. A kávé a bögrémen már rég kihűlt, de alig veszem észre, elveszve a hat évvel ezelőtti nap emlékében, azon a hegyi úton, ahol az utam először keresztezte Torinét.

Még most, hat évvel később is érzem a maró füst szagát, a perzselő hőt a bőrömön.