Kaelia szemszöge

A fény átszűrődött a szemhéjamon, gyengéd unszolással húzva ki az öntudatlanság mélyéről. A kórházi fertőtlenítő steril illata csapott meg először, amit a monitorok ritmikus csipogása követett – hangok, amelyek valószínűleg napok óta állandó kísérőim voltak.

A testemet lehetetlenül nehéznek éreztem, mintha a gravitáció egyik napról a másikra megduplázódott volna. Még az az egyszer