Caius szemszöge

Figyeltem, ahogy Kian az iskola bejárata felé fut, kis hátizsákja minden egyes energikus lépésnél a vállán ugrált. Mielőtt eltűnt volna a dupla ajtó mögött, visszafordult felém azzal a ragyogó mosolyával, ami néha még mindig váratlanul ért – az enyém tökéletes kicsinyített mása. Az öklét a levegőbe pumpálta, én pedig automatikusan ugyanezzel a mozdulattal válaszoltam, befejezve azt