Caius szemszöge

– Az életjelek gyorsan romlanak! – Az ápolónő szavai fizikai ütésként értek. Olyan gyorsan pördültem meg, hogy majdnem nekiütköztem, a szívem a bordáimat kalapálta.

– Én vagyok a társa – mondtam; a hangom még a saját fülem számára is alig volt felismerhető. – Mi történik?

Az ápolónő megragadta a karomat, minden mozdulatából sürgetés áradt. – A beteg nem reagál. Nem tudjuk folytatni