Kian szemszöge

Már ötödszörre igazítottam meg a nyakkendőmet, és mogorván meredtem a tükörképemre a tükörben. Az alkalmi viselettől mindig úgy éreztem magam, mintha apám ruháiba öltözve játszanék, pedig már évekkel ezelőtt utolértem őt magasságban.

"Segítsek vele?" – jött anyám hangja az ajtóból, és a derültség ott táncolt a borostyánszín szemeiben.

"Légyszíves" – sóhajtottam, és felé fordultam. "