VALERIE

A hívás után megfordultam.

Damian anyja úgy ült a nappalimban, mintha mindig is ott élt volna. Damian húga keresztbe font karral állt az ablaknál, és úgy nézett rám, mint valami olyasmire, ami kintről tévedt be, és amit nem lehet elég gyorsan eltávolítani.

Damian azzal a sajátos arckifejezéssel figyelt, mint az a férfi, aki arra vár, hogy lássa, mit fogok tenni.

Ránéztem. – Beszél