VALERIE

Hátravetettem a fejemet és felnevettem; a hangom visszhangzott az öltöző magas mennyezetéről.

"Gyerünk" – mondtam, miközben megragadtam a fésülködőasztalon fekvő fekete bőrtáskát, ami elég nagy volt a tabletemnek és még néhány dolognak. "Induljunk, mielőtt inamba száll a bátorságom, és beteget jelentek."

Roman megfogta a kezemet, és az ujjai olyan természetesen és ösztönösen fonódta