– Jól vagy? – kérdezte Valeria, szemöldökét őszinte aggodalommal ráncolva, miközben a nyüzsgő középiskolai főfolyosón sétáltunk. – Betegnek tűnsz.

– Biztos vagy benne, hogy nem akarsz beugrani az orvosi szobába? – faggatott Mila is, alkalmazkodva a lomha tempómhoz.

Megráztam a fejem, és megdörzsöltem az elnehezült halántékomat. – Jól vagyok. Csak nem aludtam túl sokat az éjjel.

Ez még enyhe kifeje