Lehunytam a szemem, és vártam az ajkai érintését, de az sosem jött el. Másodpercekkel később a vállamra hajtotta a fejét, és hosszan felsóhajtott.

– Mennem kell – mondta, miközben felállt a kanapéról.

Tessék?

– Valami rosszat mondtam? – kérdeztem, ahogy én is felálltam. Knox anélkül rázta meg a fejét, hogy rám nézett volna, és a kilincs felé nyúlt. – Akkor miért...?

Ugyan már, nem kérdezhettem meg