Elmosolyodott, átkarolta a derekam, az ajkaimat a sajátjához húzta, és megcsókolt. Ezúttal, ellentétben a kávézóban váltott csókunkkal, az ajkai gyengéden mozogtak az enyéimen, amitől minden valóságérzékemet elveszítettem. A bejárati ajtóhoz szorított, miközben a kezei a testem oldalán vándoroltak.

– Knox – suttogtam az ajkaira. – Azt hiszem, tetszel nekem.

Abban a pillanatban, ahogy ezek a szavak