Amikor megfordultam, hogy ránézzek az illetőre, minden lassított felvételben történt. Húúúú, mi történik? Az idő megszűnt valóságosnak lenni? Miért voltak a mozdulataim ennyire ügyetlenek és lassúak? Amikor megláttam Knoxot az ajtóban állni, elmosolyodtam, és kissé megdöntöttem a fejem.

"Knox, hélióóó, hogy vagy?" – húha, ez tényleg az én hangom volt?

"Jól vagyok" – válaszolta összezavarodva, majd