„Nos, én nem így gondolom” – panaszkodott Knox.

„A francba is, csak arra kérlek, hogy menj be, gratulálj neki, és adj neki egy rohadt ölelést. Nem azt kérem, hogy vágd le mindkét kezedet” – morgott a bátyja.

„Nem” – válaszolta Knox határozottan.

„Jól van, akkor tűnj el. Fuss el, mint mindig” – ezután az igazgató egy kedves mosollyal az arcán nézett rám. „Gemma, maga biztosan szeretne gratulálni éd