Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Az óra másodpercenkénti ketyegése halk volt, ritmikus, és mindenekelőtt hihetetlenül idegesítő. Nem engedte, hogy teljesen ellazuljak; ehelyett csak még dühösebbé tett. Talán ez volt az oka, vagy az a kényelmetlen kanapé, amelyen feküdtem.
"Folytassa" – hallatszott Dr. Desmond hangja.
"Penny előttem áll, és én... egy fegyvert tartok a kezemben" – nyeltem egy nagyot. "Újra és újra könyörög, hogy bo