– Nincs visszatekerés, Alba. Csak mondd el, mire emlékszel.

– Milyen mogorva – motyogta, majd rá pillantott a rendőrségi dzsekire, amit a fehér alsópólóm felett viseltem. – Emlékszem, hogy átnéztem a szobákat abban a hátborzongató helyen. Minden tele volt patkányokkal...

– Még mi?

– Csótányok és férgek, fúj.

– Úgy értem, mi másra emlékszel még, Alba?

– Ó, hát... emlékszem, hogy az első szoba üres